Jelentett téma:
Jelentett hozzászólás beküldője:
Jelentett hozzászólás szövege:	Nos most beszabadultam ide, és elolvasok mindent:)<br /> <br /> Ez a témát nagyon érdekesnek tartom, főleg azért, mert engem is foglalkoztat (igaz még csak fejben). Azt amit Anna írt, egy az egybe szinte én is írhattam volna. Talán ezért is él az az elhatározás bennem, hogy tenni fogok azért, hogy a fiamnak több esélye legyen megszeretni a sportot. <br /> <br /> Én úgy látom, hogy Dávid nagyon aktív gyerkőc: rengeteget szalad, ugrik, mászik, a kismotorral olyan sebességet és manővereket vesz fel, hogy mindneki megbámulja stb., és ami a legfontosabb, hogy mindez neki örömet is okoz. Ezért gondolom azt, hogy talán nem fogom kínozni, ha majd sportra íratom. És, hogy mindenképpen jót fog tenni. Habár kínlódni, harcolni ígyis-úgyis fog, a sportban is, az életben is...<br /> <br /> A másik jó kérdés, hogy mi lesz, ha nem lesz kedve, kitartása? Most pont ezt élem át, hogy nem akar többet babaklubba járni. 2 év után hirtelen kijelentette, hogy NEM, és egész egyszerűen nem tudom rávenni, hogy de gyere na... Mi lesz, ha így lesz a sporttal is? Ez jó kérdés, és ebben nem lehetünk elég okosak...<br /> <br /> A másik dolog, hogy akkor hatunk igazán a gyerekre, ha példát mutatunk neki. Ha együtt síel a család, ha úszodába, biciklitúrúkra járunk, tudomisén. Így nagyobb az esélye, hogy ráharap a dologra:)<br /> <br /> Úgy érzem semmi újat nem írtam, de írtam:)<br />
Egyéb üzenet:
Ellenőrző kód:	Írd be a képen látható ellenőrző kódot.